Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Unikornis

2015.01.03

Unikornis

egyszarvu.jpg

Egyszarvú (lat. Unicornis, gör. monocerosz), ló alakú mesés állat, vörös lófeje, fehér ló teste, őzlába és oroszlánfarka van, homloka közepén egyenes hegyes szarvval, mely hatalmas fegyveréül szolgál.

Szarvuk egy isteni energiát sugárzó varázspálcához hasonló. Bármerre irányítják, ez az energia, gyógyító hatású, és nem csupán testünket és érzelmeinket, hanem a lelkünket is képes meggyógyítani. Az unikornisok még azokat a mély lelki sebeket is elsimítják, amelyektől esetleg már több életen keresztül szenvedünk. Ha készen állunk erre, az unikornisok segítségünkre lehetnek személyes, családi vagy akár országot érintő karmánk megtisztításában. Csupán kérni kell őket, hogy segítsenek.

Ezek a csodálatos, nemes paripák felkutatják azokat, akikből sugárzik a fény, mert tovább látnak saját kicsinyes önmaguknál. Azokat az embereket keresik, akik mások megsegítésére és a világnak - még ha az annak csak egy kis szelete is - a jobbá tételére törekszenek.

Az unikornisok segítenek, hogy kitartsunk elképzeléseink mellett; bátorságot és hitet öntenek belénk a kihívások és nehézségek idején. Megerősítenek és megszilárdítanak elhatározásunkban, méltósággal és vonzerővel ruháznak fel, hogy harcolhassunk az igazunkért. Az unikornisok teljesítik a kívánságokat.

Az Unicornis, vagy Egyszarvú, a Szellemerő ősi szimbóluma. Az Egyszarvú fehér lóhoz hasonlatos, és csavarvonalas szarva a legfőbb célra való irányulást, a mindenség középpontja felé csavarodó spirálist, a lét egyetlen célja körül keringő galaxisokat jelképezi. Az Egyszarvú megállíthatatlan, szinte láthatatlan lény, és a legenda szerint csak az láthatja meg, aki saját mélységeibe elmerülve teljes csendben van. Főként szűzzel ábrázolják, mely a Szellemre nyitott lelket szimbolizálja.

Az egyszarvú a homloka közepén lévő egyetlen szarvával a napsugár, a spirituális nyíl, Isten pallosának szimbóluma, az isteni erő feltárulása - az isteni behatolása a teremtésbe. A keresztény ikonográfiában ő képviseli a Szentlélek által megtermékenyített szüzet. A középkorban a Szűz Mária keblében fogant isteni Ige megtestesülése.

Az egyszarvú minden esetben a fizikai lét csodálatos felemelkedését idézi, a természetfeletti erő eszményét testesíti meg, mely árad, sugárzik mindenből, ami tiszta.

Hajdanában az egyszarvú csak játszadozott. Ártatlan volt, tisztább akár a gleccserekből fakadó forrás. Nem akart Noé bárkáján a többi állat közé vegyülni, így az özönvíz elragadta, de nem fulladt meg. Az elemek szellemei megmentették, eljutott Tündérország partjaira, s ott derűsen élt tovább más mesebeli lovak között. A régi istenségek előszeretettel használták hátaslóként, a tündérkirálynők, pedig szívesen tartózkodtak a társaságában.

Többnyire, hideg és sötét erdei helyeken élnek. Szeretik a vizet, ezért teliholdkor előszeretettel fürdenek a ragyogó csillagok alatt.

unikornis-es-lany.jpg

Hazájának Indiát vagy Afrikát tartják. Már az ókori íróknál is feltűnt, például Arisztotelész, Plinius és Aelianus műveiben. Egyes utazók, például Katte, Rüppell, Fresnel Müller, akik a Fokföldről és mások, akik Numibia irányából haladtak előre Afrika belsejében, egyszarvút ábrázoló, sziklarajzokat találtak.

Ókori eredetű hiedelmek szerint szarvának pora minden méreg hatását közömbösíti; az állatot csak úgy lehet elfogni, ha egy szűz leányt ültetnek le útjába, az előtt letérdel, és ölébe hajtja a fejét.

Különösen a középkorból maradt fenn sok ábrázolása; kedvelt volt címerállatként is. A szűziességnek vagy Szent Jusztiniának volt a jelképe. Még a 18. században is gyakran megjelent az egyszarvú alakja a patikák ajtaján.

 

Források: www.wikipédia.hu

www.dreams.lapunk.hu

internet