Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Thaiföldi utazás - útinapló 12. fejezet

2017.01.16

Thaiföldi utazás - útinapló

12. fejezet

 

Barátunk meghívására érkeztünk Thaiföldre, az előzményeket itt olvashatod el:

http://www.angyalisegitok.eoldal.hu/cikkek/irasaink--folyamatosan-bovul-/egy-kulonleges-karacsony-elotortenete.html

 

Az utazás előző élményeit elolvashatod ide kattintva: 

http://www.angyalisegitok.eoldal.hu/cikkek/irasaink--folyamatosan-bovul-/thaifoldi-utazas---utinaplo--11.-fejezet.html

 

A többi már felkerült élményt itt követheted:  

http://www.angyalisegitok.eoldal.hu/cikkek/irasaink--folyamatosan-bovul-/

 

utazas-12-1.jpg

 

Már utazásunk előtt is nézegettük interneten a thai programokat, és a különleges tigrissimogatás lehetőségét semmiképp nem szerettük volna kihagyni.

Házigazdánkkal és a két gyerkőccel együtt indultunk a sziget északi részén található tigrisfarmra, a TIGER KINGDOM-ra.

Már megérkezésünkkor látható volt, hogy rengetegen vannak, parkolóhely alig volt már.

A bejáratnál azonnal segítőkész alkalmazottak fogadnak, akiknek feladatuk, hogy tájékoztassanak, milyen tigrisekhez lehet bemenni, melyik lehetőség mennyibe kerül. Monitorokon lehet választani a neked és a pénztárcádnak is kedves állatok közül. J

16 év alatt nem lehet nagy, felnőtt tigrisekhez bemenni, csak a kicsikhez, s nocsak, nem is értjük, ez a legdrágább jegy J Ugye legtöbben gyerekkel érkeznek… hát a biznisz az biznisz J

A gyerekek ezért ugye a kistigriseket választották, mi persze a nagyobbakat. Amikor ez megvolt, irány a pénztár, fizesd a lóvét, s aláírod azt a papírt, amiben közlöd, bármi is történik, az a te felelősséged, saját felelősségedre lépsz be a tigrisek közé.

Elég érdekes volt így kezdeni a látogatást. Szóval, ha megharap, vagy megesz, az akkor az én felelősségem, tudjunk róla J Hát ez van, ettől már csak nem futamodunk meg! J Látva a sok érdeklődő embert, ők sem ijedtek meg nagyon. J Lesz, ami lesz, ebéd leszek, vagy élménybeszámoló író, beléptünk a farmra.

A bejárat után ajándék standok, megfelelő pénztárcával rendelkezőknek. No nem a pénztárca színére gondolok. J J Büfé, étterem, teljes mértékben szolgálva a turistákat, látogatókat.

 

utazas-12-2.jpg

 

Majd egy kapuhoz érkeztünk, jegy csekkolás, s már benn is voltunk az állatkert részen. Hasonló az állatkertek hangulatához, de viszonylag kis helyen egy hosszabb betonút, melynek két oldalán a kifutók, ketrecek, mindegyikben több tigrissel. Egy – egy ilyenben 5-6-7 tigris. Máris lehetett nézelődni, hogy adott helyen, akik már benn vannak, mit hogyan csinálnak, hogyan működik az egész, hogyan fotózkodnak, történik-e bármi érdekes. J Nem, nem az ember evészetre gondolok. J J

Sorszámokat kaptunk, s mivel a kicsi tigrisekhez sokan vártak, a gyerekeknek és a barátunknak is sokat kellett ahhoz, hogy az élmény megvalósuljon. A „mi” tigriseinknél kevesen voltak, így hamar sorra kerültünk. Táskát kinn kellett hagyni, csak egy fényképezőgép és egy telefon jöhetett a nagymacskák közé.

Egy vezető / idomár, felügyelő / jött elénk, s már az első vaskapunál mutatta és magyarázta kép alapján, mit nem szabad benn. Az állatokat csak hátulról lehet megközelíteni, mindig a felügyelő mutatja az utat. Hozzájuk érni is csak hátulról, illetve amit ő még mutat. Elölről, fejhez nyúlni, előtte kapkodni, nagy mozdulatokat tenni tilos.

Láttuk, hogy benn a nagy kifutóban 5 nagy tigris van, s egy másik vezetővel már voltak benn emberek.

Meghatározott sorrend szerint mentünk végig a tigrisekhez. Először két nagy szépséget láttunk közvetlen a ketrec – kerítés mellett feküdni, pihenni, békésen. Betartva a vezetőnk utasításait, hátulról guggoltunk egymás után hozzájuk, s csináltunk fotókat. Óvatosan hátul hozzájuk lehetett érni.

 

utazas-12-3.jpg      utazas-12-4.jpg

 

Majd két másik felé vitt a vezetőnk, ők csak henyéltek, nem igazán zavarta őket a jelenlétünk.

 

utazas-12-5.jpg      utazas-12-6.jpg

 

Utána egy olyan szépséghez mentünk, aki egy nagy emelvényen feküdt. Csodaszép jószág volt. Hozzá is hátulról lehetett odamenni, mindvégig figyelt a vezetőnk a tigrisre. Ott pózoltunk, mutatta, hogy emeljem fel a hátsó lábát. Pár kép elkattant, ő is csinált rólunk pár közös képet. / Jelzem, ha ők csinálnak rólad, kifelé menet illik hálálni J /

Nos, elkészült pár kép, s kész, Isten áldjon, ennyi volt, mert jönnek a következő fizető vendégek. Mit mondjak, rövid élmény volt. J Hosszú előjáték, készülés, izgalom, várakozás, majd gyors kielégülés. Hát ez van. J

 

utazas-12-7.jpg      utazas-12-8.jpg

 

utazas-12-9.jpg      utazas-12-10.jpg

 

No lássuk, mit is mondhatok még el? A tigrisek szépek, csodás nagymacskák, nagyon jó érzés közvetlen kontaktusba kerülni velük. Puha a szőrük, s itt, ebben a közegben nem félelmetesek. Se bennem, se Zsoltban nem volt semmi félelem, még picike sem, nem izgultunk, nem vert a szívünk sem jobban, egyszerűen csak vártuk az élményt.

Azt tudjuk, hogy ezek a tigrisek kicsi koruktól fogva emberek között nőnek fel, de hát akkor is vadállatok. A thai-ok minden fórumon tagadják, hogy az állatok el lennének bódítva, le lennének szedálva. Mi úgy tapasztaltuk, hogy ez azért nem teljesen igaz. Többször láttuk, hogy noszogtatni kellett a felügyelőnek őket, kicsiket, nagyokat, hogy figyeljenek, emeljék meg a fejüket. Kicsiknél láttuk, hogy bambuszágakkal legyezve, a feje előtt mozgatva a bambuszt próbálta az idomár az érdeklődést fenntartani, hogy a fotón legalább ébernek tűnjön. Mert egyébként feküdt el, mint aki részeg…

Lehet ezt, az állatmutogatást, fotózkodást, ennek kihasználását állatkínzásnak vélik, de akkor az összes cirkusz, állatkert, vadas park is az…Az állatok jól tápláltak voltak, tiszták, tiszta körülmények között.

Mivel több tigrisfajt is a kihalás veszélyeztet, én a jó oldalát igyekszem látni ennek is, mint mindennek az életemben. A közelség megtapasztalása, a fenséges állatokkal való kontaktus, felébresztheti az emberekben az odafigyelést, a védelmezést. Gyerekekben mindezeket az élmény elültetheti. Vigyázzunk rájuk, hogy még évszázadokig, évezredekig fennmaradjanak! Védjük őket, hogy ne csak ilyen zárt helyeken, hanem a természetben, saját közegükben is szabadon, biztonságban élhessenek, szaporodhassanak!

No, mivel a kistigriseknél még mindig nagy volt a sor, beszélgettünk, s mondtam Zsoltnak, én nagyon szeretnék még egy másik kifutóba is bemenni a tigrisekhez. Úgy tűnik, a gyors menet nekem nem jön be. J

Hallotta a házigazdánk, Attila, s fellelkesülve mondta, menjünk be ketten egy másik kifutóba, ismét csak nagy tigrisekhez. Gyors újabb jegyvásárlás, s már benn is voltunk az újabb „cicusoknál”.

Hasonló volt a menet, több tigris, pózolás, pár fotó, kitt – katt és kész. J No jó, azért örültünk ennek is. Kifelé még megállított minket a felügyelő, jelezte, hogy videózzuk le, hogy egy másik vezető, egy hosszú boton lévő ágakkal játszik az egyik tigrissel. Addig ingerelte, hogy a magasba emelve a hosszú rudat, a tigris utána ugrott, bele egy nagy vízzel teli medencébe. Csodás volt a látvány, a tigris „cuki” J Ezt a „produkciót” háromszor-négyszer csinálta meg vele. Az újabb élmény megvolt, nagyon boldog voltam.

 

utazas-12-11.jpg      utazas-12-12.jpg

 

A gyerekek apukájukkal később bementek a kicsi tigrisekhez. Nekik is élmény volt a „cicusok” közelsége, simogatás. Bár az egyik kicsi tigris riadalmat keltett fotózás közben, mert a felügyelő felé kapott a szájával és az apró tűhegyes fogaival felsértette a kezét. Mondta a felügyelő, éhes. Köszi… J A kisebb incidens kapcsán mondta is a barátunk: ha kicsik is, de csak vadállatok.

No igen, s biztos nem véletlen, hogy már a bejáratnál minden felelősséget áthárítanak a látogatóra.

 

utazas-12-13.jpg      utazas-12-14.jpg

 

Összességében nagy élmény volt, amit az utunk során kár lett volna kihagyni.

 

Ha kíváncsi vagy a további történetekre, a gekkóval való éjszakáinkra, a csodás naplementékre, egy érdekes találkozásra, akkor tarts velünk, figyeld a következő írásom!

 

 

Szécsi Ildikó

Thaiföld, Phuket, 2016. 12. 26.

ÉLMÉNY MEGÍRÁSA MÁR ITTHON J

 

A cikket, a tartalmat elviheted, de csakis a forrás, a weboldal megjelölésével, kitől, honnan hoztad, a tartalmon nem változtathatsz!