Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Thaiföldi utazás - útinapló 11. fejezet

2017.01.04

Thaiföldi utazás - útinapló

11. fejezet

 

Barátunk meghívására érkeztünk Thaiföldre, az előzményeket itt olvashatod el:

http://www.angyalisegitok.eoldal.hu/cikkek/irasaink--folyamatosan-bovul-/egy-kulonleges-karacsony-elotortenete.html

 

Az utazás előző élményeit elolvashatod ide kattintva: http://www.angyalisegitok.eoldal.hu/cikkek/irasaink--folyamatosan-bovul-/thaifoldi-utazas---utinaplo--10.-fejezet-----a-piacok.html

 

A többi már felkerült élményt itt követheted:  

http://www.angyalisegitok.eoldal.hu/cikkek/irasaink--folyamatosan-bovul-/

 

utazas-11-1.jpg

 

Egyik következő élményünk az elefántok etetése és az elefántolás volt. Itt csak így hívják a magyarok J

A környékünkön több olyan elefánt „farm” is volt, ahová el lehetett menni. Ezek a központok nem csili-vili helyek, egyszerű formában az erdő szélén kialakított központok, cél a turisták szórakoztatása és a bevétel J

Minden helyen 1-2 elefánt, akiket lehet etetni, és több, akiket túrára visznek az érdeklődőkkel.

Az állatoknak az ételes kis kosarat pénzért lehet megvenni, banán és ananász van benne. 100 baht egy tálka, ez kb 8-900 ft. Az elefántok mellett van egy felügyelő, vigyázza az etetést, segít neked, vagy épp az elefántot utasítja rendre, ha kell.

Az első elefántos alkalomkor Danit, házigazdánk kisfiát vittük magunkkal, aki egy közepes méretű, inkább gyereknek mondható elefántot etetett. Nagyon élvezte. Közben persze fotóztuk, majd lehetet pózolni az elefánttal.

 

utazas-11-2.jpg       utazas-11-3.jpg

 

A nagy elefántok hátán rövidebb – hosszabb túrát lehet tenni az erdőben, az idő nagyságával növekszik a fizetendő összeg. Mindegyik hátán egy thai vezető ül, mögötte egyszerű kis pad, amire két felnőtt felfér, becsatolva, s irány az erdei ösvény! J

Nos, első alkalommal, amikor Zsoltommal ketten mentünk, még nem ültünk elefánt hátra. Szerintem rinyáltunk még J

Egy olyan elefánt farmon voltunk, ahol egy pici elefántot és az anyukáját lehetett etetni. Ide kétszer is visszajöttünk az élményért. A picike hat hónapos, Mina a neve. Ezt a felügyelőtől tudtam meg, kézzel – lábbal mutogatva J

Élvezettel vele el a kicsi a banánokat az ormányával, édes volt. J A banánokat valahogy kibontotta, és csak a belsejét ette meg. J Amikor nem adtuk neki rögtön a következőt, a fa léceken átnyúlva csapkodta az ormányával a lábunkat, mintha csak követelné: Hol a kajám? J

Az anyukájának ananászt lehetett adni, szépen az ormánya végével vette el, közben kicsit meg is tudtuk simogatni. A picike elit is sokat simogattam. Érdes, vastag a bőrük, fura érzés.

A pici feje tele volt felálló szőrökkel, „hajjal”, drótszőr volt. J Annyira cuki, Zsófink haja is pont ilyen, csak az övé selymes J

 

utazas-11-4.jpg       utazas-11-5.jpg

 

A farm más részén lehetett kvadokat bérelni, voltak kisebb ajándék üzletek, illetve majom és kígyósimogató is. Ide nem mentünk be. J De ahogy írtam is, ez nem csinnadrattás módon, hanem a thai-okra jellemző nagyon egyszerű körülmények között.

Tovább menve egy másik nagy elefántot is lehetett etetni, illetve vele fotózkodni. Csodás nagy elefánt volt, sok fotó készült, még a thai felügyelő is csinált rólunk közös képet Zsolttal. Az elefántok fenségesek, csodaszép nagy a fejük, egyedi mintával, a fülük formája is egyedi. Pár fotó az elefántokkal:

 

       utazas-11-6.jpg              utazas-11-7.jpg

 

utazas-11-8.jpg       utazas-11-9.jpg

 

S eljött a pillanat, eldöntöttük, irány az elefánt háta, lesz, ami lesz, ezt az élményt nem lehet kihagyni! J Összeszorított hátsóval indultunk elefántolni! J

Az élmény nagyszerű volt, egyáltalán nem félelmetes! Nekünk egy hatalmas nagy, valószínű öregebb elefántot hoztak egy nagy fa emelvényhez, mi oda lépcsőkön mentünk fel. A segítő hölgy beültetett minket a kis ülőkébe, becsatolt, és irány 30 perc az erdőbe!

Sajnos olyan vezetőt fogtunk ki, aki ült az elefánt hátán nekünk háttal, nagy kalapban, egy szót sem szólt, / lehet nem volt mondandója… J/ még az arcát sem láttuk az út alatt. Olvastuk leírásokban, hogy vannak jó fej elefánt hajcsárok, akik fotóznak, ha kéred, az elefánt fejétől, beszélgetnek, szórakoztatnak a maguk thai módján. No a mienk semmilyen kontaktusba nem került velünk. / Lehet süket néma volt, ki tudja…./ Bocsánat J

Pedig nekik ugye a turista és a pénze hozza a megélhetést…

 

utazas-11-10.jpg         utazas-11-11.jpg

 

No, a lényeg: Az elefánt végig nagyon lassan, megfontoltan haladt, többször meg – meg állt pihenni. A vezető időnként a lábával noszogtatta. Fentről érdekes volt az erdő, a környék látványa, s maga az, hogy elefánt hátán ülsz. Ugyanakkor a várt eufórikus érzést nem hozta a helyzet. Sebaj, hát ez van… Nem kell elvárni semmit! J Ildi, mit is tanítasz? J

Az erdei út tele volt elefánt kakival, ugye tudvalevő, ők a bevitt ételből csak keveset hasznosítanak, ezért is esznek egész nap. S ahol van bevétel, ott van kiadás is bőven, rakásra, szagosan! J J

Visszaérkezve a kiindulási helyre, azért örültünk, hogy részesei voltunk az elefántolásnak. Igaz, az állatok itt is, amikor pihennek, egyik lábukon láncon vannak kikötve, de gondoljuk el, mi lenne, ha ez a több tonnás állat elszabadulna és menne magától, amerre lát? J Lenne riadalom. J

Mivel az elefánt Thaiföldön szent állat, nagy becsben tartják őket és tisztelik, s korunk elterjedt pénzszerzési lehetősége a mutogatásuk, etetésük és az elefántolás.

Összegezve: Élmény volt, imádtuk őket, s ha az elefánt hátán a lábunk látszik is, de elmondhatjuk: ELEFÁNTOLTUNK! J

Zsolt egy másik alkalommal a két gyerekkel is felült, de ennek története egy másik írás alapja lesz.

Ha kíváncsi vagy a tigrissimogatás történetére, tarts velünk továbbra is, hamarosan hozom az élményeket!

 

 

Szécsi Ildikó

Thaiföld, Phuket, 2016. 12. 30.

ÉLMÉNY MEGÍRÁSA MÁR ITTHON J

 

A cikket, a tartalmat elviheted, de csakis a forrás, a weboldal megjelölésével, kitől, honnan hoztad, a tartalmon nem változtathatsz!