Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hová tűnt a személyesség az emberi kapcsolatokból?

2012.01.23

 

Kép  

 

  

Napok óta foglalkoztat a kérdés, hogy mi történik az emberekkel mostanság, hová tűntek az értékek a kapcsolatokból és hová lett a személyesség, az igaz érdeklődés.

 

Mindez annak apropóján mozgatta meg a gondolataimat, hogy sorra érkeznek emberektől a végtelennek tűnő továbbküldős levelek, diavetítések, segíts, mert ha nem-, levelek.

 

Tulajdonképpen nekem nem ezekkel van a bajom, legalábbis nagy részével nem. A problémát abban látom, hogy ezek mellé a levelek mellé egyetlen sor személyes megjegyzés, mondat sem érkezik.

 

Elgondolkodtam. Senkit nem szeretnék megbántani, akik jó szándékkal, szeretettel küldi ezeket. De nagyon hiányzik belőlük a személyesség, a közvetlen kontaktus.

Emberek, kedveseim! Ti nem érzitek a hiányt? Nem érzitek, hogy egy szeretetteljes mondat, egy érdeklődő levél mennyivel többet érne ezeknél?

 

Igen, ébredjünk fel a rohanó világ nyomása alól, néha álljunk meg egy pillanatra! Mit érzel egy ismerőssel, baráttal kapcsolatban? Nem vagy rá kíváncsi? Nem szeretnéd tudatni vele, hogy hogyan alakul az életed?

 

Gondolkozz el, nézz a szíved mélyére, és ha igen, a válaszod, akkor tégy a semmi ellen!

Kérlek, írj a barátoknak, szeretteidnek néhány sort! Igaz, mondandóval tele sorokat!

 

Kérdezd meg őket, hogy vannak? Mi történik velük mostanság? Tudsz-e valamiben segíteni nekik, ha kell? Biztasd őket, légy te, aki meghallgatod, és akár jó szóval látod el őket.

 

Mondj el te is mindent, amit szeretnél, a másiknak. Tedd a napját szebbé, jobbá!

Ha nem is írsz hosszú, hosszú leveleket, de ha szeretettel gondolsz valakire, eszedbe jut egy régi barát, egy élethelyzet, egy történet, egy rég látott kedves ismerős, akkor mennyivel lenne nehezebb dolgod, ha írnál egy igazi levelet, mint továbbküldesz személytelen emaileket?

Semmivel!

 

Ezt kellene belátnunk, mindenkinek! Gondold csak el, te mennyire örülsz, vagy örülnél, ha régi kedves ismerősöd meglepne magáról néhány sorral, tudatná veled, mi is van vele és érdeklődne a te hogyléted felől is? Hidd el, örömmel írnál neki tartalmas választ!

 

Akkor itt a pillanat, ne sajnáld az idődet, energiádat arra, hogy megkeress számodra fontos embereket, és tudasd velük, hogy szeretettel gondolsz rájuk, még ha nem is napi a kapcsolat közöttetek!

 

Van olyan nap, amikor 30-40 levelem is érkezik, s megnézésük után szomorúan konstatálom, hogy talán három vagy négy, néha ennyi sem az, amelynek van tartalma, melyre válaszolhatok, mely előre visz és megérint.

 

Egy szomorú megtapasztalásom volt két hónapja, körülbelül, mely jól példázza azt, amiről írok nektek.

 

Egyik nagyon jó kis angyalos csapatom tagjainak írtam egy levelet. Úgy éreztem, meg kell kérdeznem, kérnem őket, tájékoztassanak, kivel mi van, hogyan alakul életük? Őszinte szívvel érdeklődtem utánuk, másképp a levél meg sem születik. Tíz-tizenkét levél indult el, melyre egyetlen/!!!!!!!!!!!/ válasz sem érkezett……..

 

Ilyenkor elmélkedem el azon, hogy minden második ember lassan ezoterikusnak vallja magát, és hirdeti, hogy a szeretet útját járja. Engedjétek meg nekem, hogy megkérdőjelezzem……..

 

Kérlek titeket, akik velem, hozzám hasonlóan érzik a hiányt, tegyünk együtt a személytelenség, a fásultság, az érdektelenség ellen, és hozzuk újra lendületbe a kapcsolatok tartásának ilyen jellegű energiáit!

 

A régebbi korok nagyszerű, már eltűnőben lévő csodája volt a postai levél, vagy a képeslapok! Emlékezzetek vissza, milyen öröm volt a postaládában levelet találni, emlékezzetek a várakozás izgalmára, amikor elküldött leveledre választ vártál! Ugyan, mennyi de mennyi oldalt írtunk, s lelkesen olvastunk!

 

 

Kép  

 

Tudom, igen, fejlődtünk, számítógép, internet, képeslapküldő emaileken keresztül. Tudom, fejlődünk. Mégis. Én azt gondolom, hiszem, kérem, hogy ne hagyjuk elveszni az értékeket!

Ha tehetjük, írjunk kézzel, szép és értékes leveleket, közeleg a karácsony, küldjünk postai képeslapot! Ne sajnáljuk rá a pénzt!

 

Arról nem beszélve, hogy az én éveimet nézve, van előttünk egy korosztály, akiknek idegen a számítógép, nem értik a mail, a cset, az msn és egyebek fogalmátJ

Tiszteljük meg őket valami értékállóval, amit akár ki tudnak tenni otthon, látják, ezt kaptam egy kedves embertől! Valljuk be őszintén, ki nézi meg újra és újra esetleg a levélhalmazaiban a hónapokkal ezelőtt érkezett leveleit a számítógépe postaládájában? Ugye, nagy részét előbb vagy utóbb kitöröljük………

 

Kedveseim! Váljunk érdeklődőbbé embertársaink, barátaink, ismerőseink iránt, vigyünk szeretet energiát a kapcsolattartásba is, és közösen, igaz érdeklődéssel, értékálló, harmóniában lévő, folyamatos kontaktus részesei lehetünk!

 

Ehhez kívánok erőt és tetterőt, fényt és áldást! Meglátod, TE leszel jobb és több általa!

 

Szécsi Ildikó

 

A cikket, a tartalmat elviheted, de csakis a forrás megjelölésével, kitől, honnan hoztad, a tartalmon nem változtathatsz!

 

Kép