Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy csoportos meditáció élményei

2014.11.28

Egy csoportos meditáció élményei

medis-lany.jpg

Szeretettel adom át nektek élményeimet, melyet az egyik csoportos, képzeletbeli meditációnk során tapasztaltam. Ilyenkor, nagyobb energetikai napokhoz, legyen szó Újholdról, Teliholdról, vagy Tízmilliószoros Teremtő napról, a facebookon a kiírásomra általában 120-150 ember jelez vissza, hogy részt vesz a csoportos munkában. A sok megosztás miatt több százan, akár ezren is összekapcsolódunk, szeretetben, kölcsönös tiszteletben és támogatásban.

Egyik alkalommal csodálatos élményekben volt részem, a többi alkalomtól is kimagasló tiszta fényenergiákban, ezt osztom most meg veletek.

A meditáció megkezdésekor gyertyát és füstölőt gyújtottam, lecsendesültem. A háttérben lágy angyali zene szólt. Elmondtam a szokásos imáimat, meghívtam angyalaimat, tisztítást és védelmeket kértem. Éreztem az angyali segítők tiszta jelenlétét magam mellett, s éreztették velem, hogy a támogatásukban részesülök.

Tudatommal, lelkemmel kiléptem a fizikai testemből, s már felső nézőpontból szemléltem önmagamat és a szobámat. Egyre magasabbra emelkedtem, magam körül fénylően tiszta áttetsző fényoszlopot érzékeltem, melyben egyre feljebb és feljebb jutottam. A Tiszta Szeretet Erejének hívását éreztem, mely egyre közelebb hívott magához, egyre magasabbra, ki az Univerzumba.

A fényoszlopom feloszlott, szertefoszlott, s már én is Fényként érzékeltem magam a Végtelenben. Lényem egyre inkább kiterjedt, minden korlát, melyet a fizikai test megszokott, a határok, a test határai, a tér és idő korlát, minden megszűnt, és Lényem egyre nagyobbá és nagyobbá, egyre kiterjedtebbé vált. Fürdőztem a határok nélküliségben, a – minden lehetséges – állapotában. Fénytestem egyre csak nőtt, s egyre inkább terjeszkedett a Mindenségben. Csodálatos érzés volt megtapasztalni, hogy Lényem több, jóval több, mint a fizikai test. Szálltam és repültem, a gondolat tört része alatt voltam itt és ott, jobbra és balra, bárhol, ahol szerettem volna. Felemelő, káprázatos, megnyugtató és biztonságot adó is volt egyszerre.

Majd Lényem Fénye összébb zsugorodott, s hívást éreztem egy gyönyörű energia felé, melyről még nem tudtam, mi az, vagy ott mi vár rám. Csak annyit tudtam, ott fogunk találkozni a többi lélekkel, akik szándékuk szerint részt vesznek a csoportos munkában.

Lelkem egy idilli helyre érkezett. Földi szavakkal leírva egy réthez hasonlítanám, mely nagy, tágas, ahol sok – sok Fény találkozhat és lehet együtt. Mégis, minden a Fény különböző vibrációin mozgott, színek sokasága, fények különböző ereje és minősége volt ott jelen, azon a lélegzetelállító helyen.

csoport.jpg

Hamarosan Új Lelkek, Fények jelentek meg mellettem. Egyre többen és többen. Minden lélek ismerősként üdvözölte egymást, hatalmas öröm és boldogság sugárzott mindenkiből, mindenki felé. Hála volt jelen mindenkiben azért, hogy adott pillanatban a Mindenség egy pontján találkoztunk, együtt lehettünk és dolgozhattunk.

Egy darabig belátható volt, mennyien vagyunk, majd oly sok Fényszív gyűlt össze, hogy már nem volt értelme számszerűen követni ezt.

Ott az Univerzum Fényterében, körben elhelyezkedtünk, és Fényeink, Lényünk energiái összekapcsolódtak. Távolból mennyei zene szólt, talán az Angyalok Kórusa, talán a Mennyei Szférák Zenéje ért el hozzánk. Táncolni kezdtünk. Boldogan és felszabadultan, egymásba fonódva jártunk Fény Körtáncunkat. Csak a Végtelen Szeretet, az egymás iránti Tisztelet, a Teljes elfogadás volt jelen. Gyönyörű színek vettek minket körbe, áramlott az Isteni ránk és közöttünk épp úgy.

A zene távolodni kezdett, s éreztük, hogy itt az ideje a konkrét energetikai munkának, hiszen céllal, feladatokat elvégezni jöttünk ide, s tudtuk, a csoportos együtt munkálkodás segíti a munkát, megsokszorozza az erőt, az akaratot, a hitet, és erősíti a megvalósulást.

Ekkor mindenki elkezdte saját feladatát. Az elengedést, majd a teremtést, vágy kivetítési munkát. Csodálatos volt azt érezni, hogy a több száz, akár több ezer lélek egymás megsegítéséért van jelen. Érzékeltem, hogy a Fénylő Tudatok, a Fénylelkek sorban végzik az elengedést, majd kinyilvánítják az Univerzumnak, a Teremtőnek, az isteninek minden vágyukat, kérésüket.

Mindeközben fizikai síkon, a szobában, a helyemen, a testemben, különböző megtapasztalásaim voltak. Melegség, forróság járt át és vett körbe. Az energiák áramlása a testemben folyamatosan érzékelhető volt. Fejtetőnél, korona csakránál az energiák áramlottak. Harmadik szem csakránál a belső látás erősödésével nyomás, bizsergés, volt érezhető. A szívemben, mellkasom közepén a melegség, mely betöltötte a szívem, szív csakrámat, majd áramlott tovább onnan a testembe, majd abból ki, ki a külvilágba.

A Feltételek Nélküli Szeretetet tapasztaltam ott kinn, a Fénytérben, s a fizikai síkon elindultak a könnyeim. Boldog sírást tapasztaltam. Könnyeztem és könnyeztem….mert csodákat éltem meg ott Fenn, a többiekkel és a többiek által.

sziv-3.jpg

Visszatérve a Fénytérben való történésekre:

Úgy éreztem, hogy be kell, hogy álljak a kör közepébe. Ott álltam középen, s átengedtem tisztán magamon a Segítőim Szeretetfényét, az Angyali Szeretetfényt, melyet közvetítettem, csatornáztam tovább minden jelenlévő felé. Mindenki örömmel fogadta, be és elfogadta ezt az energiát, mindenki érezte a plusz építő és szépítő energiák hasznát.

Minden Lélek felől a hála köszönt vissza, a boldogság, a tiszta szeretet. Felülmúlhatatlanul szép, mélyen megérintő volt az, hogy mindenkinél azt tapasztaltam, hogy sokkal inkább fontos volt a többi Lélek munkájának a sikeressége, mint a magáé. Megszűnt az ego, itt, lélekszinten már nem volt jelen. A másik egészségéért, boldogságáért, öröméért és sikereiért voltunk ott elsősorban. Csak ez után következett a személyes siker.

Nagyon nehéz szavakban kifejezni azt, amikor megérzed ezt az önzetlenséget, elvárások nélküliséget és a valóban Végtelen Feltételek nélküli Szeretetet MINDENKI részéről! Ekkor a fizikai síkon már zokogtam. Nem fájt, nem! Boldog voltam, mert CSODÁBAN volt részem!

A Fénytérben a munkánk után még együtt maradtunk. Vidámak voltunk, beszélgettünk gondolatokkal és érzésekkel, táncoltunk, ugráltunk, mint a gyerekek.

Csak ekkor figyeltem fel arra, vettem észre, hogy angyalaink, mind - mind ott voltak körülöttünk, mellettünk. Támogattak, szerettek, segítettek. Akkor tudatosult bennem, hogy akkora volt a Lélekcsoporttól kapott élményem, hogy közben az angyalok jelenlétére nem is figyeltem. Talán azért is volt így, mert pontosan tudtam, hogy ott vannak. Felemelő, meghitt, isteni volt a közeg, melyet éreztem akkor, ott. Fények sokasága, angyali teremtmények, és az Isteni Gondviselés. Áramlás volt, az adok és kapok áramlása, a legősibb, legtisztább, legfénylőbb minőség áramlása.

Majd eljött a pillanat, amikor elbúcsúztunk, lelkeink összeölelkeztek, de tudtuk, hamarosan újra látjuk, láthatjuk egymást.

Lassan minden Fény Tudat távolodott a térben, s mindenki visszatért a fizikai síkra, a testébe.

Lényem is lassan ereszkedni kezdett, lefelé a Fényoszlopomban, tudatom visszatért a testembe, s a legcsodálatosabb emlékekkel és megtapasztalásokkal tértem vissza.

Hálás szívvel köszönöm az élményt, kedves Fénytársaim! Csodálatos volt veletek! Áldás, Angyalok Fénye, a Létezés Szeretete kísérjen benneteket életutatokon!

 

Szécsi Ildikó

 

A cikket, a tartalmat elviheted, de csakis a forrás megjelölésével, kitől, honnan hoztad, a tartalmon nem változtathatsz!