Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az én ÖN-ELFOGADÁS-om

2014.12.12

Az én ÖN-ELFOGADÁS-om

kep-004.jpg

Pár mondatban szeretném nektek elmondani a saját történetem, saját fejlődésem. Mindezt azért, hogy másoknak is megmutassam, én is voltam hasonló helyzetben akár, mint sok ember, nekem is meg kellett tanulni, szeretni és elfogadni önmagam olyannak, amilyen vagyok.

Nagyon hosszú ideig, még a spirituális utam elején is problémáim voltak önmagammal. Nem tudtam maradéktalanul elfogadni azt, aki vagyok, amit a tükörben látok.

Tanulmányaim és lélekfejlődésem során sokat olvastam és tanultam arról, hogy addig, amíg önmagunkat nem tudjuk szeretni és elfogadni, addig másokat sem tudunk igazán.

Könnyű másnak, párunknak, családunknak, szeretteinknek, barátainknak azt mondani, hogy mennyire szeretjük őket. Valóban így lenne? S mi van bennünk, önmagunkkal szemben?

Egyre inkább rá kellett jönnöm arra, hogy bizony az alap: a saját személyiségünk és testünk, így igaz önvalónk elfogadása és igaz szeretete. Csak akkor, csak ebből következhet a tisztán mások felé érzett és kimutatott elfogadás.

Éreztem a súlyát mind ennek akkor, amikor másoknak beszéltem erről, másokat tanítottam az önelfogadás fontosságáról. Hogyan hinnének nekem, hogyan lehetnék hiteles ember, ha ezzel nekem is gondjaim vannak? Tudtam, súgták, változtatnom kell ezen!

Nem szerettem látni magam a tükörben, a kilók, a kinézet nem volt harmóniában a belső lényemmel, lelkem szépségével. A kishitűség ott volt: kövér vagyok, csúnya vagyok, itt kicsi, ott nagy J Ismerős? J

tuk.jpg

Érdekes módon, nagy dolgok nem kellettek a változáshoz. Inkább csak a megértés. Az egész önostorozás és nem elfogadás feleslegességének a megértése. Kinek ártok mindezzel? Magamnak…….

Persze én is dolgoztam tudatosan ezen is. Elengedési technikákat alkalmaztam, igyekeztem teremteni az új énemet, melyben elfogadó vagyok önmagammal és másokkal szemben is. A tükörbe nézve mondtam, hogy szeretem magam, elfogadom magamnak olyannak, amilyen vagyok. S próbáltam mindezt minél erősebben érezni is, ott mélyen, legbelül. Sok mindennel próbáltam a látásmódomon és érzésvilágomon változtatni.

Mégis, nem azonnal, hanem ezek következményeként jelent meg az elfogadás. Nem egyik napról a másikra, hanem inkább egy folyamat részeként.

Tudtam, s ezt javasoltam másoknak is, hogy vagy teljes önelfogadás, vagy ami nem tetszik, amit nem tudok elfogadni, ott a változtatás a megoldás.

Azt is nagy súllyal éreztem a lelkemben, hogy csakis magamnak ártok azzal, ha nem szeretem kellőképpen magam, hiszen a boldogság és elégedettség érzését zárom ki ezzel az életemből. Hiába lázadok és bántom magam, én, én vagyok, ilyen vagyok teljes önvalómban. Szeretnem kell magam! Elfogadnom! Értékelnem és becsülnöm! Hogy várjam másoktól is, hogy elfogadjanak, szeressenek és tiszteljenek, ha én nem adom meg ezt önmagamnak! Éreztem az ellentmondást….

Amikor ezek a gondolatok és érzések összegződnek, ott mélyen legbelül megértésre lelnek, akkor vehető észre a változtatás késztetése és a lépések megtétele.

A karma szerint, a testünket, kinézetünket is megterveztük és elvállaltuk erre az életre, erre az inkarnációra, miért is bántjuk hát azt a CSODÁT, akik valójában vagyunk?

Így vált lassan oka fogyottá az el nem fogadás, az ön bántás.

Régen nem szerettem magamról a fotókat. 10 képből 9-et töröltem, mert sehol nem láttam magam egyiken sem szépnek, csinosnak, jónak.

kep-127.jpg                  kep-142.jpg

Fotó ügyben az igazi áttörés 2010-ben egy Nőiség tréningemen volt, ahol a barátnőm olyan képeket készített rólam, melyeken már az igazi szép, értékes, súlytól független csinos Ildikót láttam vissza. Valahol ott kezdődött igazán, hogy kifejezetten öröm volt ránézni egy-egy képemre.

Ma már az arányok felcserélődtek. 10 képből 8 tetszik, 1, az elmegy kategória, s egy marad, amit törlök J

A facebook oldalamra kitett sok saját fotó is az elfogadásomat jelképezi. Ez vagyok, ilyen vagyok, elfogadom és szeretem magam olyanak, amilyen vagyok! Ez a kisugárzáson és a mindennapi élet minőségében is megmutatkozik.

Sajnos úgy vagyunk kódolva, hogy hiába mondja más, hogy szépek vagyunk, csinosak, higgyük már el…..sajnos, amíg legbelül nem ezt érezzük valójában, addig az önértékelés növeléséhez ez kevés.

Amikor Nőiség tréningen elkészülnek a fotók a lányokról, asszonyokról, és ők is meglátják és felfedezik a csodát, akkor nagyon boldog vagyok, hogy segíthettem ebben! Mert kortól, kilóktól, kinézettől, hajszíntől és sminktől függetlenül is gyönyörűek vagyunk, mindenki egyedi, szépséges, csodálatos lény! Természetesen ez a férfiakra ugyanúgy vonatkozik, mint a nőkre!

Kívánom, hogy ezt mindenki fedezze fel önmagában! Kívánom az önbizalmat, az elfogadást, a magatok szeretetét! Ne akarjatok másoknak megfelelni, ne mások véleménye formáljon, csakis a belső énetek, a lelketek!

Legyen ez a mottónk: ÉN – ÉN VAGYOK, ÉN – ILYEN VAGYOK, ÉN – ÍGY VAGYOK TÖKÉLETES!

Áldás!

 

Szécsi Ildikó

Debrecen, 2014. 12. 11.

A cikket, a tartalmat elviheted, de csakis a forrás megjelölésével, kitől, honnan hoztad, a tartalmon nem változtathatsz!